A fa - a kő és az agyag mellett - a legősibb építőanyagok egyike. Sokoldalú felhasználási lehetőségei tették sokáig alapvető műszaki alapanyaggá. A természetből készen nyerhető, és megmunkálás nélkül is alkalmas építészeti célú felhasználásra. A szerkezeti acél megjelenése előtt a fa volt az egyetlen számottevő húzószilárdsággal rendelkező tartószerkezeti anyag, így a XIX. századig rácsos tartókat, födémgerendákat csak fából készítettek. A XIX. század második és a XX. század első felében úgy tűnt, hogy a fa alulmarad az acéllal és a vasbetonnal való versenyben, és kiszorul az építési segédanyagok (zsaluzatok, állványzatok) területére. A XX. század második felétől azonban fokozatosan visszanyeri építészeti jelentőségét, és ma már a faépítészet reneszánszáról beszélhetünk. A fa széles körű ipari felhasználását elősegíti, hogy a fa újratermelődő nyersanyag, kitermelése egyszerű, feldolgozása kis energiaigényű, természetes, környezetbarát anyag, nagyszámú, különböző tulajdonságú fafaj közül lehet az adott célra legmegfelelőbb tulajdonságú faanyagot kiválasztani. Biológiai szempontból a fák az élővilág két nagy törzsébe sorolhatók. A fenyőfélék a nyitvatermők, a lombos fák a zárvatermők törzsébe tartoznak. A fenyőfélék a lombos fáknál sokmillió évvel korábban jelentek meg a Földön. Általában magasra nőnek, szövetük egyenletes, a lombos fáknál egyszerűbb felépítésűek. A fatest szövete viszonylag homogén, ezért könnyen megmunkálhatóak. Az évgyűrűhatárok a fenyőknél általában felismerhetőek. A lombos fák szövetének felépítése sokkal változatosabb és bonyolultabb. A lombos fák jellemzően kevésbé magas növésűek, mint a fenyők. Törzsüket sok ág és ággöcs tarkítja, a fatestet a gyantajáratok hiánya jellemzi. Általában nagyobb testsűrűségűek és nagyobb szilárdságúak, mint a fenyők (keményfák: tölgy, bükk, akác, kőris stb.), de vannak kisebb testsűrűségű és szilárdságú fafajok is (lágy lombos fák: nyár, fűz, éger stb.). Magyarországon az építészeti tartószerkezetek céljára több mint 90%-ban fenyőfát használnak. Lágy, lombos fákkal csak alárendelt helyeken (mezőgazdasági létesítményeknél, illetve igénytelenebb családi házaknál), keményfákkal elsősorban épületrekonstrukciók (kastélyok, templomok stb.) alkalmával találkozunk. A tartószerkezeti célra leggyakrabban használt fenyőfélék: az erdei fenyő, a lucfenyő, valamint a jegenyefenyő. Ritkábban van lehetőség a legkiválóbb tulajdonságokkal rendelkező vörösfenyő használatára, és csak elvétve használják a gyengébb minőségű fekete fenyőt.